Milyen mikroszkópot vásároljak?

Biológiai, vagy sztereó, mi is a különbség?

A hagyományos mikroszkópok a biológiai modellek. Ezekkel nagyon kis méretű dolgokat, főleg preparátumokat, mintákat vizsgálhatunk általában 40-1000x-es nagyítás között, átmenő fényben. A preparátumokat el kell készíteni, amihez szükségesek az üveglemezek (tárgylemez és fedőlemez), és adott esetben preparáló szerszámok.

A sztereó mikroszkópok kevésbé speciálisak, jellemzõ nagyításuk 10-80-szoros közötti, és főleg nagyobb tárgyak (rovarok, ásványok, növények, érmék, stb.) vizsgálatára alkalmasak. Nem kell preparátumokat készítenünk, a vizsgálandó tárgyat csak egyszerűen a tárgyasztalra kell helyezni. A kis nagyítás ne tévesszen meg senkit, a kép meglepően részletgazdag, szenzációs dolgokat láthatunk! Képük valódi sztereo, tehát 3 dimenziós, hiszen a két objektív segítségével rovarperspektívából látjuk a képet, így nagyon nagy élmény pl. egy rovar szőrös ízelt lábait vizsgálni. A sztereo mikroszkóp használata minden természet iránt érdeklõdõnek nagyszerű idõtöltés. Hobbi célra, vagy gyerekeknek a természettel való ismerkedésre is kiváló, de sokan komoly munkára is használják, akik kisméretű alkatrészekkel dolgoznak: órások, műszerészek, mobiltelefon-szervizesek, vegyészek, mezőgazdászok, stb.

____________________________________________________________________________________

Egy biológiai mikroszkóp modell kiválasztása sok fejtörést okozhat, miközben például a következő kérdésekre keressük a választ:

- milyen megvilágítás a legjobb?

- hogyan tudhatjuk, miféle optikához jutunk?

- miféle kiegészítőkre van szükségünk, illetve mit tehetünk ezek hiányában?

- mi az Abbe, az írisz vagy a DIN, és miért lehetnek fontosak?

Ismertetőnkben arra törekszünk, hogy segítséget nyújthassunk a legmegfelelőbb mikroszkóp kiválasztásához, és az igen sok pénzünkbe kerülő tévedések elkerülésére.

Útmutatónk átolvasása után lehetséges, hogy nem a legkorszerűbb, legújabb modelt választjuk, de bizonyos, hogy jól átgondolt döntésünk révén pénzünket a legmegfelelőbb műszer vásárlására fordíthatjuk. Egy megfelelően kiválasztott műszer minimális karbantartás és óvatosság mellett hosszú évekre elégítheti ki igényeinket. Hiszen az alap-mikroszkópok optikai és mechanikai felépítése az utóbbi száz évben nem sokat változott, bár az üveganyagok, bevonatok, a mikroszkóp-házak anyagai természetesen sokat fejlődtek. Útmutatónkban a hagyományos összetett biológiai mikroszkópokra koncentrálunk. A közzétett ismeretek bár hasznosak lehetnek például professzionális vagy sztereomikroszkópok választásánál is, de fő célunk a minőségi összetett biológiai mikroszkóp kiválasztása. (Összesett mikroszkóp amelyik több objektívből áll, ezek parfokáliak, parcentrikusak). Célunk olyan jó minőségű mikroszkóp kiválasztása, amely sok éven keresztül megfelelően működik. Így olyan anyagokat és szerkezetet célszerű választani, amelyek akár egy életen át elkísérnek.

A legjobb választás a fémötvözetből készült modellek, amelyekben minimális a vibráció, illetve a hőmérsékletváltozásokra is igen csekély mértékben érzékenyek. Óvakodjunk a műanyagokból készült példányoktól! Találkozhatunk megtévesztő módon csillogó fémszínűre festett, de valójában műanyagból készült modellekkel is, így célszerű óvatosnak lennünk. Kétségek esetén kérdezzük meg a műszer forgalmazóját. Természetesen cégünk kínálatának kialakításakor figyelembe vettük az itt leírtakat és az általunk forgalmazott mikroszkópok megfelelnek a legmagasabb mechanikai és optikai elvárásoknak.

A következőket tartjuk tehát szem előtt:

- optikai üvegből készült lencsék

- fémből készült élességállító fogaskerekek, amelyeket fémcsavarokkal rögzítettek a fémből készült szerkezethez

- kémiailag ellenálló felületkezelés

- golyóscsapágyazás (tehát nem csak csúszócsapágyak megfelelő zsírral) minden fontos mozgó alkatrész esetében

Némely esetben nehéz lehet ezek némelyikéről megfelelő információkat szerezni pusztán az internetes termékismertetőkből vagy katalógusokból, de például az egyes példányok tömegének összehasonlítása is adhat bizonyos információkat a műszer súlyáról, illetve merevségéről.

Optikai elemek

Ha mikroszkópot vásárolunk, a mechanikai tulajdonságok mellett az optikai elemeket vizsgáljuk meg elsőként. Két hasonló szorzószámú objektív vagy okulár között óriási különbségek lehetnek. A mikroszkópba épített lencsék jelentik a legfontosabb építőelemeket, dacára annak, hogy csak egy részét képviselik a mikroszkópnak. Viszont még a tökéletes lencsék is szinte használhatatlanok megfelelő élességállító rendszer nélkül. Így döntésünk során nem csak a lencsék minőségére, hanem a teljes mikroszkópra mint egységre kell tekintettel lennünk.

Objektívek

DIN - Minden mikroszkópunk objektívje a DIN nemzetközi szabvány szerint készült. A DIN betűszó a Deutsche Industrie Norm (Német Ipari Szabvány) szavak kezdőbetűiből áll össze. Ugyanezt a méretet jelenti az RMS (Royal Microscope Society), ami 0,8"-es átmérőt és 32 menetet jelent inch-enként.

Némely esetben a JIS jelölést is felfedezhetjük, ami a Japán szabványra utal. Bölcs dolog lehet a DIN szabványnak megfelelő mikroszkóp választása. A szabványos méretek és menetek lehetővé teszik, hogy amennyiben például valamelyik objektívünk megsérül, szinte bármelyik gyártótól beszerezhetjük a szükséges pótalkatrészt. Ellenkező esetben megeshet, hogy a gyártó már nem létezik, más gyártó objektívje pedig nem csereszabatosak mikroszkópunkkal, ami könnyen használhatatlanná teheti műszerünket.

Tubushossznak nevezzük az objektív és a keletkező képsík (amit majd az okuláron keresztül fogunk szemlélni) közötti távolságot. Ez általában 160mm. Ez az érték az objektíven van feltüntetve. Néha végtelen ∞ jelet látunk az objektíven, ami azt jelenti, hogy az optimális képalkotáskor a szemünk felé haladó fénysugár nem összetartó, hanem párhuzamos. Ezt egy tubuslencsével fókuszáljuk újra. Fontos tudni, hogy a végtelenre korrigált objektívekhez (u.n. "Infinity" rendszer) mindig a megfelelő tubuslencsét kell használni. A 160mm-es rendszereknél a tubuslencse hiánya miatt gyakorlatilag más gyártótól származó objektíveket is beilleszthetünk mikroszkópunkba

Az objektiveken több féle felirat látható: 

- az objektiv nagyítása (10x, 20x stb.), Az objektivek nagyítását színekkel is jelölhetik (fekete: 1x/1.25x, barna: 2x/2.25x, piros: 4x/5x, sárga: 10x, zöld: 16x/20x, türkiz: 16x/22x, világoskék:40x/50x, sötétkék: 60x/63x, fehér v. krém szín -mely egyben az olajimmerziót is jelenti-: 100x).

- a tubushossz: 160, vagy ∞

- a minta fedő üveg vastagsága (szokásos: 0,17 mm), Találkozhatunk azonban 0 értékkel (nincs fedőlemez mint pl. DNS-vizsgálatnál), vagy egy vonallal (mindegy a fedőlemez vastagsága - ez csak kis nagyításoknál lehetséges) vagy 1 (1mm ha pl. A petri csészét alulról inverzmikroszkóppal nézzük)

 - Oil vagy HI (homogeneous immersion) jelzes glicerin alkalmazasa eseten. Ha ez utóbbi jelzés hiányzik, akkor értelemszerűen száraz optikáról van szó.

Másik fontos jellemzője az objektívünknek, hogy “akromatikus”. Ez a kifejezés több dolgot jelent. Először is, a lencséket úgy csiszolják és az objektívet úgy állítják össze belőlük, hogy azok színekre korrigált optikai rendszerként működjenek. A mikroszkópokban használt objektívek valójában akár tíz, vagy még több lencsetagból is állhatnak. Amennyiben az objektív tervezése vagy kivitelezése nem tökéletes, némely szín esetében a kép nem a fókuszsíkban keletkezik, így a képben nem látható, de homályos képként megjelenik a vizsgált objektum körül. Az akromatikus lencsék és lencserendszerek erre a színhibára nézve korrigáltak.

Másodszor az akromatikus objektívekre vonatkozó szabványok szerint a középpont körül a látómező 60%-a sík, és mentes minden egyéb optikai torzítástól, amelyeket a lencsékben levő hibák okozhatnak.

Az objektívek és lencsék elkészítése során igen pontosan a leírt folyamatokat kell követni. Az akromatikus rendszerek esetében mind a színi hibák (kromatikus aberráció), illetve a fókuszsík eltérése a síktól (szférikus aberráció) a látómező külső, 40%-ot kitevő peremén jelentkeznek. Általában a fókuszsík ebben a tartományban felhajlik, ami normális jelenség. Mivel pedig a vizsgált objektumot általában a látómező közepén szemléljük, sokszor észre sem vesszük ezt a hibát. Arra gondolhatunk, hogy nekünk tökéletes objektívre van szükségünk, amelyek a látómező 100%-ában torzításmentes képet alkotnak. Az ilyesfajta objektívlencsét “Plan Akromatikus” lencsének nevezzük, és igen drágák, általában csak az igen komoly orvosi, vagy kutatómikroszkópokban találhatók meg, amelyek ára több százezer forintnál kezdődik.

Az akromatikus objektívek az esetek túlnyomó többségében tökéletesen megfelelnek a legtöbb tanulási, iskolai, vagy műkedvelői felhasználásra. Az akromatikus objektívek után következő fokozat a “Semi-Plan”. Ezekben a rendszerekben a torzítás csak a látómező külső 20%-ában jelentkezik. Ezekkel a jó minőségű rendszerekkel szemben a sokfelé kapható játékmikroszkópok olcsó műanyaglencséi teljesen használhatatlan, homályos képet alkotnak.

Okulárok

Az előzőekben megvizsgáltuk az ojektívek tulajdonságait, most vegyük szemügyre a lencserendszert, ami szemünkhöz legközelebb helyezkedik el. Ennek neve okulár, vagy szemlencse. Ajánlatos olyan modellt választani, amiben a szemlencse megfelelően nagy látószögű. Ezeken a betekintésre szolgáló lencse észrevehetően nagyobb a szokásosnál. A nagylátószögű okulároknak két nagy előnye is van. Először is sokkal könnyebb szemünkkel a betekintés során eltalálni a megfelelő pozíciót. Ennek oka igen egyszerű, elég csak arra gondolnunk, milyen nehéz egy tűvel ejtett lyukon átnézni, és mennyivel könnyebb egy nagyobb érmének megfelelő méretű nyíláson. Az ilyen nagylátószögű lencséken a szemlencse átmérője általában körülbelül 18mm. Különösen fontos lehet ez, ha gyerekeknek is be kívánjuk mutatni a mikroszkópban látottakat. A nagylátószögű okulárok természetesen nagyobb területet képeznek le a vizsgált objektumból. Ennek következtében a minta kisebb mértékű elmozdítása is elegendő lehet a teljes minta vizsgálatához. 

A szemlencsék cserélhetőek is lehetnek (általában 5x, 10x, 15x és 20x nagyításúak léteznek). Különböző nagyítások átcserélésénél ügyeljünk arra, hogy a pornak és egyéb szennyeződés ne kerüljön a mikroszkóp belsejébe, ahol rendkívül nehéz lenne a tisztítás. A cserét akár egyetlen másodpercnél rövidebb idő alatt is végrehajthatjuk megfelelő előkészületek mellett. 

Célszerű meghatároznunk, mely szemlencséket és objektíveket használjuk leggyakrabban. Ezeket aztán a mikroszkópra szerelhetjük, és lehetőség szerint nem is távolítjuk el őket. A por és egyéb szennyeződések elleni védekezés miatt célszerű a mikroszkópot használaton kívül letakart állapotban tartani, illetve minél kevesebbszer cserélni a szemlencséket vagy az okulárokat.

Felbontás

Azt kell megértenünk, hogy a mikroszkóp felbontóképessége (azaz igen közeli, de különálló pontok külön-külön megmutatása) az objektívtől függ. A szemlencse mindössze annyit tesz, hogy az objektív által alkotott, már adott felbontású és méretű képet tovább nagyítja. 

Minden bizonnyal a legjobb példa egy fényképfelvétel. Amennyiben készítünk egy fotót kezünkről, majd a fotót eredeti méretének ezerszeresére nagyítjuk, nem fogjuk látni a felvételen a szervezetünket alkotó sejteket. A felvétel készítésének időpontjában a kép felbontása, azaz a megfigyelhető legapróbb részletek mérete már adott. A túlzott nagyítás csak a használt film szemcséit hozza elő, vagy a digitális világban a képet alkotó pixelek nőnek nagy négyzetekké. Hasonló módon a mikroszkóp objektíve határozza meg a felbontást, vagyis a legkisebb részletek méreteit, amelyeket a szemlencse felnagyíthat. A szemlencse csak felnagyíthatja azokat a részleteket, amelyek az objektív által alkotott képben jelen vannak, de nem tud újabb, apróbb részleteket hozzáadni. Ennek megfelelően a nagyobb nagyítást biztosító, azonos minőségű objektívek több részletet mutatnak a képben, mint a kisebb nagyítású példányok. Ennek megfelelően egy 40x-es nagyítású objektív és egy 10x nagyítású szemlencse (az eredő nagyítás tehát 40 x 10 = 400x) részletgazdagabb képet biztosít, mint egy 20x-os nagyítású objektív 20x szemlencsével, dacára az azonos eredő nagyításnak.

Monokuláris vagy binokuláris mikroszkópot?

Sokszor felmerül a kérdés, vajon egy vagy két szemlencse lenne-e jobb. Ez olyan kérdés, amire nem létezik egyértelmű válasz: függ a használat módjától és természetesen a rendelkezésre álló pénz mennyiségétől is.

Amennyiben mikroszkópunkat hosszú órákon át használjuk folyamatosan, mindenképpen binokuláris mikroszkópra van szükségünk. Ennek használata jóval kevésbé fárasztja a szemet. Észrevehetjük azt is, hogy a piacon levő legtöbb professzionális mikroszkópot két szemlencsével szerelik, éppen emiatt.

Ha a mikroszkópot elsősorban gyermek használja, megeshet, hogy egy monokuláris modell megfelelőbb, aminek oka a kisebb szemtávolság, ami gondot jelenthet a mikroszkóp beállításakor. Amennyiben binokuláris mikroszkópról van szó, és a szemlencsék közötti távolság nem állítható megfelelően kicsinyre, célszerű a gyermekeknek csak az egyik okulárt használni.

Megvilágítás

Hacsak nem használjuk a mikroszkópot folyamatosan nappali fénynél a szabadban, megfelelő minőségű elektromos megvilágítórendszerre is szükség van. Szerencsére a tárgyasztal alatt elhelyezett apró tükörrel való fénygyűjtés a legtöbb mikroszkóp-gyártó esetében már a múlté. Az elektromos megvilágítás sokkalta kényelmesebb, mindenképpen megéri a kissé magasabb árat. Bár első pillantásra nem tűnhet fontosnak, mégis lényeges különbségek vannak a bemutatandó háromféle megvilágítási rendszerben.

Izzólámpa

Ez minden bizonnyal az elérhető legolcsóbb megvilágítási forma. Saját lakásunkban is minden bizonnyal igen sok ilyen világítótesttel találkozunk: a bennük levő vékony fémszál átfolyó áram hatására felizzik és világítani kezd. Az izzólámpa olcsó, állandó fényforrás, de van néhány hátránya is. A kibocsátott fény sárgás, amely befolyásolhatja a vizsgált minták esetében a színek helyességét. Sokszor természetesen ez nem jelent nagy problémát. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy az izzólámpa jelentős hőt termel, akár 180 fokra is felmelegedhet. Ez a hő könnyen kiszáríthatja a vizsgált mintát, akár el is pusztíthatja az élő szervezeteket, az apró organizmusokat, amelyeket néhány csepp vízben megfigyelhetünk.

További problémát jelent, hogy amikor ezek a megvilágító izzólámpák elterjedtek voltak, még nem létezett egyetlen szabványosított izzó. Ennek következtében több száz eltérő izzólámpa volt, illetve van forgalomban különféle mikroszkópokhoz, így a megfelelő típus megtalálása igen nehéz lehet. Az izzólámpák igen gazdaságosan állíthatók elő és szerelhetők be a mikroszkópokba. Az ilyen műszereken általában egy ki-be kapcsoló gomb van mindössze, és nincs lehetőség a megvilágítás erősségének szabályozására. Az egyéb megvilágítási lehetőségekhez kifinomultabb eszközökre van szükség, és általában magasabb költséggel állíthatók elő, de minden valószínűség szerint ezek használata is megéri a többletköltséget.

Fénycsövek

Otthonunkban is valószínűleg találunk néhány fénycsövet. Ezekben különféle gázok találhatók, amelyek feszültség alá helyezve fényt bocsátanak ki. A fénycsövek ára valamivel magasabb, de fogyasztásuk alacsonyabb, mint az izzólámpáké. Számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek megfelelő választássá teszik a mikroszkópokban való felhasználásra. Elsősorban a fénye fehérebbnek tűnik, hasonlóbb a Nap természetes fényéhez. Ezzel a fehérebb színnel a vizsgált minták természetesebb színűeknek tűnnek. Ugyanakkor a fénycsövek igen csekély hőt bocsátanak csak ki, körülbelül 32 Celsius-fokra melegszenek csupán. Ilyen csekély hő mellett még az érzékeny, apró élőlények is órákon át vizsgálhatók. Minden valószínség szerint a fénycső lehet a legtöbb esetben a megfelelő megvilágítási forrás. A hideg világítótest és a színhőmérséklet mind megfelelővé teszik. Fényességüket tekintve pedig például egy 7 Wattos fénycső egy 20 Wattos izzónak megfelelő fényt bocsát ki, egy 5 Wattos pedig 15 Wattor izzólámpának megfelelőt.

LED

A LED-fényforrással szerelt megvilágítás jelenti a legutóbbi technikai újítást. A LED igen csekély energiát fogyaszt, gyakorlatilag korlátlan élettartammal rendelkeznek, és sok mikroszkóp esetében újratölthető akkumulátorok táplálják, így nincs szükség hálózati áramellátásra. Ugyanakkor a fénycsövekhez hasonlóan megfelelő, hideg színhőmérsékletű fényt biztosítanak.  Amennyiben LED-es megvilágítást választunk, célszerű a fényerősséget szabályozni képes modellt választani. Sok esetben ugyanis a LED világítás egyszerűen túlságosan fényes lehet. Törekedjünk arra is, hogy amennyiben nem hálózati áramforrásról üzemel a mikroszkóp, olyan modellt válasszunk, amelyben szabványos elemek, vagy akkumulátorok (pl. AA NiMH) biztosítják az energiaellátást, nem pedig speciális, egyedi akkumulátorok. Így amikor az akkumulátor eléri élete végét (körülbelül 500-1000 újratöltés után) könnyen beszerezhető az új energiaforrás. Mivel a LED-ek fénye kékes színű, a mikroszkóp felbontása javul (ezért is szoktak kék színszűrőt használni mikroszkópokhoz: a kék fény hullámhossza rövidebb így a felbontás 1,5-2x-e is lehet a vörös fényű megfigyelésnek). Ugyanakkor nem biztos hogy színhű képet kapunk.

Halogén lámpák

Elsősorban orvosi és kutatómikroszkópokban találkozhatunk vele. Fénye jellemzően fehér, fényes, koncentrált. A mikroszkópokat általában a fény csökkentésére alkalmas eszközzel is felszerelik, amely a kibocsátott hőt is csökkenteni képes. Amennyiben binokuláris mikroszkópot választunk, a kibocsátott fény mennyisége miatt célszerű LED vagy halogén-megvilágítású modellt keresnünk.

Élességállítás

A mikroszkóp élességállító rendszerének feladata, hogy a vizsgált mintát pontosan az objektívek fókusza által megkívánt távolságba mozgathassuk. A mikroszkópon egy vagy két fókuszállító gomb található, illetve esetleg egy csúszókuplung.

Durva fókusz

Minden mikroszkópon legalább egy, durva fókuszállító gomb van. Ha csak egy élességállítót találunk, az a durva fókuszáló lesz, aminek használatával gyorsan, de kevésbé pontosan állíthatjuk be az élességet. Sokszor nehéz lehet pusztán ezzel a gombbal elérni a tökéletes fókuszt, bár sokan minden gond nélkül használják műszerüket csak durva élességállítóval.

Finom fókusz

Régebben a külön, finom élességállító gomb csak a professzionális mikroszkópokra került fel. Szerencsés módon egyre több alacsonyabb árfekvésű modellen találkozhatunk vele. Fontosságáról akkor alkothatunk képet, ha belegondolunk, mi is történik, ha valamit igen nagy nagyítással vizsgálunk.  Jól emlékszünk rá, hogy a vizsgált objektumot a mikroszkópon át felnagyítva szemléljük. Nem gondolunk általában azonban bele, hogy nem csak a látóirányunkra merőleges síkban nagyít a mikroszkóp, hanem “függőlegesen” is. Például, amikor egy papírlap vastagságú objektumot szemlélünk 400x nagyítással, a mikroszkópban egy olyan objektumot látunk, amelynek vastagsága megfelel egy 800 oldalas könyvnek! (Gondoljunk arra, hogy a könyv lapjainak mindkét oldalát számozzák, így egy 800 oldalas könyv 400 lapból áll.) Élességet állítani ennek megfelelő finomsággal kell, és éppen itt nyújt jelentős segítséget a finom fókuszállító gomb. Finom élességállító gomb hiányában egy összetett struktúra, például egy légy vékony szárnyának vizsgálatakor számos apró részlet maradhatna rejtve. Fontos arra gondolni, hogyha a költségek csökkentése érdekében finom fókuszállító gomb nélküli modellt választunk, finom fókuszírozót nem tudunk a későbbiekben olyan modellre szerelni, amin gyárilag nem volt. Arra is gondoljunk, hogy finom fókuszírozó nélkül valójában nem tudjuk kihasználni a műszerünk 400x-osnál nagyobb nagyításait, mivel gyakorlatilag nem tudjuk élesre állítani a képet.

Fordítsunk figyelmet a kiválasztott műszer finomállító gombjának vizsgálatára is. Győződjünk meg róla, hogy a fókuszálás valóban finomabban, sokkal finomabban történik, mint a durva élességállító gombbal.

A fókuszállító szerkezete

A gombokon kívül igen fontos az élességállító egyéb részei, amelyek közvetlenül nem láthatók. Célunk, hogy sok éven át használjuk megelégedéssel a műszert, így fontos figyelnünk arra, hogy az élességállító mechanizmus rejtett részei is fémből készültek. Számos egyébként kitűnő mikroszkóp létezik, amelyekben műanyag fogaskerekek kaptak helyet, amelyek tartóssága erősen kétséges. Ha hosszú távon használni kívánjuk a műszert, óvakodjunk a műanyag alkatrészeket is tartalmazó fókuszírozóktól. 

Sajnálatos módon több olyan mikroszkóp is létezik, ahol a fókuszáló mechanizmus ugyan fém, sőt a tárgyasztalt tartó csavarok is fémből készültek, de maga a tálca műanyag. Ez jól használható ugyan, de a fémből készültek jóval masszívabbak.

Csúszókuplung

Mikroszkópok kezelésében gyakorlatlag személyekkel előfordulhat, hogy a végállásokon túl is megpróbálják fel- vagy lefelé mozgatni a fókuszt. Egyes modelleken csúszókuplung található, ami lehetővé teszi a fókuszállító gomb csavarását ezekben a helyzetekben is anélkül, hogy a fókuszírozó mechanizmus valóban mozogna.

További részegységek

Ebben a fejezetben olyan részekkel foglalkozunk, amelyek nagy része a tárgyasztal alatt található, és céljuk többek között a vizsgált mintát megvilágító fény szabályozása. Nagyon fontos szempont a megfelelő fényszabályozás, hiszen a túl sok, vagy kevés fény, a nem megfelelően centírozott és fókuszált fény sokat ront a mikroszkóp teljesítményén. Mindenképpen vizsgáljuk meg a tárgyasztal alatti részeket is mikroszkóp vásárlás előtt! Amennyiben katalógusokban olyan fotókkal találkozunk, amelyeken igen kevés, vagy semmi sem látszik a tárgyasztal alatt, valószínű, hogy az adott modell az olcsóbb kivitelű mikroszkópok közé tartozik, amelyek esetében ezen egységek nagy része hiányzik.

Diafragma

A diafragma egy igen egyszerű eszköz, amely a megvilágításra használt fény erősségének szabályozására szolgál. A diafragmáknak két alapvető típusa van, amelyek közül egyet a legtöbb mikroszkóp tartalmaz.

Korongdiafragma

A legegyszerűbb a korongdiafragma, amely a legtöbbször előforduló megoldás. A tárgyasztal alatt egy korong található, amelyen általában hat, eltérő méretű furat található. A fénymennyiség szabályozásához a korongot kell elforgatni. A nagyobb furatok több, a kisebbek pedig kevesebb fényt eresztenek át. Az eszköz remekül használható egészen addig, amíg azt nem tapasztaljuk, hogy a jelenleg használt korongnál több, de a következő fokozatnál kevesebb fényre lenne szükségünk – ilyen közbeeső érték beállítására nincs lehetőségünk. Ilyenre szükségünk lehet, mivel túl sok fény esetén egyes apró élőlények egyszerűen eltűnnek, míg túl kevés fény esetén nem tudjuk kényelmesen megfigyelni őket. Az ilyen, tetszés szerinti beállításokra szolgál az ún. írisz-diafragma.

Írisz-diafragma

Ebben a diafragmában számos, egymással összekapcsolt lemezblende található, amelyeket az eszköz oldalán levő apró karral nyithatunk vagy zárhatunk. A blendék által alkotott kör alakú nyílás így fokozatmentesen szűkíthető illetve tágítható, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan saját szemünk pupillája működik. Használata során gyakorlatilag végtelenül finoman állíthatjuk a fény mennyiségét, nem vagyunk hat-nyolc különféle fénymennyiséghez közve. Használatakor külön előny, hogy az objektumot a fénymennyiség állítása közben is figyelhetjük, szemben a korongdiafragmával, ahol az egyes furatok közötti váltáskor a kép óhatatlanul elsötétedik egy időre. Az írisz-diafragma szintén olyan felszereltsége a mikroszkópnak, amely hosszú távon megéri a valamivel magasabb árat. Némely esetben olyan részletek is láthatóvá válhatnak, amelyeket korongdiafragma esetében észre sem vehetnénk.

Kondenzor

Szinte minden mikroszkóp esetében létezik kondenzor. Ez a kis üveglencse a tárgyasztal alatt található, és feladata a fény fókuszálása. A fény a lencse alján lép be, a majd a lencse egy fénykúppá fókuszálja, így a minta megvilágítása megfelelő lehet. A tárgyasztal alatt elhelyezett, mozgatható kondenzor akkor kap különösen fontos szerepet, ha igen nagy nagyításokat (1000x és felette) alkalmazunk, amikor igen sok fényre van szükség.

Már láttuk, hogy nagy nagyítások alkalmával milyen fontos a minta pontosan fókuszsíkba való állítása. Mivel pedig a kondenzor is mozgatható, a fénykúp is a minta megfelelő részére irányítható. A kondenzorok között az Abbe-kondenzor tekinthető a leginkább elterjedtnek.

Anélkül, hogy túlságosan a részletekbe merülnénk, kissé meg kell ismerkednünk a numerikus apertúra fogalmával (NA), ami a kondenzor jellemzője. A mikroszkóp tervezésekor erre gondot fordítanak, azonban fontos tudni, hogyha új objektíveket szerelünk már meglévő mikroszkópunkra (pl. 100x olajimmerziós objektívet), ebben az esetben a kondenzor numerikus apertúra számának magasabbnak, vagy legalábbis egyenlőnek kell lennie a hozzáadott objektív NA-számával. Amennyiben 400x-os nagyítás alatt dolgozunk, munkánkhoz megfelelő lehet a fix beszerelésű, nem mozgatható kondenzor is, amelynek NA-száma 0,65. Amennyiben azonban 1000x-es nagyítást is alkalmazni kívánunk, amelyhez objektívlencse NA-száma általában 1,25 körüli, egy hasonló, 1,25 NA-számú, mozgatható kondenzorra lesz szükségünk. Mint említettük, ezt a gyártók figyelembe is veszik, egyúttal ez az egyik oka annak, hogy egyes mikroszkópokkal például nem érhetjük el az 1000x nagyítást.

Szűrőtartók

Egyszerű szűrőtartó és beépített szűrők sok mikroszkópban megtalálhatók. Ezek fontosak lehetnek a kontraszt emelésében, illetve színhelyes kép előállításához. Néhány esetben színszűrőkre is szükség lehet olyan festékek használatának elkerülése érdekében például, amelyek károsak lehetnek a vizsgált élőlényekre.

Tárgyasztal

Sokunk hozzászokott, hogy a tárgyasztalon levő mintát kézzel mozgassuk, ami az esetek igen nagy részében tökéletesen elegendő. Azonban létezik olyan eszköz, amely a minta mozgatását sokkal finomabban végzi el, ez a mechanikus tárgyasztal. Hasznos kiegészítő, amely általában opcionális tartozéka a kedvezőbb árfekvéső mikroszkópoknak, de gyári tartozéka az orvosi vagy kutatómikroszkópoknak. A mechanikus tárgyasztalon két apró gomb található. Az egyik forgatásával a minta előre és hátra, a másik segítségével pedig balra és jobbra mozgatható. A gombok igen lassan és pontosan mozgatják a mintát. Amennyiben igen nagy nagyításokkal is dolgozunk, egy ilyen mechanikus tárgyasztal roppant hasznos lehet. 1000x-es nagyítás esetében például az emberi kézzel végzett legapróbb elmozdítás is oda vezethet, hogy a vizsgált minta teljesen kikerül a látómezőből. Sokan már 400x-os nagyítás esetében is elengedhetetlennek érzik a használatát. A mechanikus tárgyasztal jó szolgálatot tehet, bár általában nem okvetlen van rá szükség. Ha később mégis beszerzése mellett döntünk, a dolgot megkönnyítheti, hogy a felszereléséhez szükséges méretek és furatok szabványosak. Mégis jobb döntés lehet már gyárilag ezzel a kiegészítővel együtt beszerezni mikroszkópunkat.

Használt mikroszkópok

Bár minden bizonnyal sok kedvező árú használt mikroszkóp várja új gazdáját, sokunk számára jelenthet problémát a mikroszkóp képességeinek és állapotának felmérése. Sokszor tűnhet csábítónak egy igen jó külső állapotban levő mikroszkóp, de ahogyan ezt már áttekintettük, igen fontos a belső, azaz például az optikai elemek állapota. Egy gondatlan tulajdonos által az évek során okozott ütődések, rázkódások révén egy egyébként kitűnő mikroszkóp is siralmas állapotba kerülhet. 

Egy mikroszkópokkal foglalkozó kereskedővel megesett, hogy egy átlagos, használt mikroszkópot használt egy nagy egyetem laborjának vezetője egy darabig, majd megjegyezte, hogy a mikroszkóp optikája sokkal jobb, mint a közel tízszer drágább egyetemi példányoké. Ennek oka pedig egyértelműen az, hogy az egyetemi tanulók nem oly módon használták a mikroszkópokat, ahogyan ez elvárható lett volna. Tanulság lehet, hogy ne vásároljunk oktatási intézménytől használt mikroszkópot. Bár az ár igen kedvező lehet, könnyen megeshető, hogy optikai elemei révén tragikus képet ad. Egy egyetemi intézménynek mindig szüksége van mikroszkópra, tehát az eladásnak mindig van oka: általában az, hogy a mikroszkóp már nem használható eredeti céljára.

Hacsak nem érezzük magunkat kellően tapasztaltnak a használt mikroszkópok állapotának felmérése, esetleg kisebb optikai munkák elvégzése terén, ajánlatosabb lehet tartózkodnunk a használt műszerek vásárlásától.